Üdv néktek^^
Igen, megint péntek után vagyunk, és kicsit késve ugyan, de ismét muszály írnom...mer egyszerűen nem lehet nem írni

Közületek pran már lehet olvastátok Kedvesem blogjában is az eseményeket, de azt hiszem nem bírom ki,hogy ne írjam le^^
Noshát,a legutóbbi gyönyörű péntekünk után eltelt egy hét, és jött a következő...itt már el merem mondani, de még jobban féltem,mint az első találkozástól...hog miért? a mái napig nem tudom...de egész ap remegett a ygomrom és percenként számolgattam vissza, hogy mikor láthatom végre újra^^
12:30:vége lett az örökkévalóságnak tűnő angolórámnak,pattantam,felkaptam a bőrkabátom,bepakoltam a táskám, és elrohantam tamival papírboltba.

Onnan kaptam a cuccom és egy svédcsavarral elmentem szé

en a vasútállomásra,ahol a MÁV még csak szidva volt a közel negyed órás késés miatt...Bár az igazat megvallva,nem különösebben érdekelt...csak az számított,hogy Ő rajtalegyen a vonaton...a többit igazából észre sem vettem..

Végre újra találkoztunk^^ Elmondhatatlanul vártam rá^^ Ez után elmentünk a buszmegállóba egy kisebb kitéréssel,de ez pillanatnilag nem oszt nem szoroz...szé

en hazabuszoztunk^^...azútról csak annyit,hogy percenként kis szünetet kellett tartani,hogy meglessem,nem-e túlmentünk a leszállón...

Hazaértünk,megebédeltünk,felmentünk,lelátogattuk apumat,és szé

en magunkra húztuk a szobúm ajtaját^^....innentől kezdve életem legszebb napjáról beszélünk

Édesanyámtól örökölhettem az időzítési ké

ességeim...ő természetesen a legjobbkor érkezett meg és ajánlotta fe neknk,hogy hoz fel egy kis kappucsínót,ha esetleg kérünk...elfogadtuk,és szé

en kimentünk(háttérinfó:meglehetősen kócosan...

) kávézni meg beszélgetni a szüleimmel

Külön aranyos volt,ahogy anyumék mosolyogtak ránk...először igazából fel sem tűnt,hogy miért, aztán mikor kséőbb beszélgettünk és visszagondoltunk,leelsett, hoyg tulajdonké

pen totálisan akaraton kívül fogtuk egymás kezét a két fotel között...

és így ültünk kint vagy fél órát biztosan

Kutyáztunk is egy picit,kávéilag elláttuk amgunkat,majd szééé

en vissza a szobámba...nehogymár kihűljön az én kedves kis fekvőalkalmatosságom

Fél nyolc körül anyum ismét kopogtatott, hogy ideje lenne kimenni a vasútállomásra,mert nemsokára indul a vonat,és nem ártana el is érni...Kedvesemmel szé

en összepakoltunk,és elindultunk háromnegyed előtt picivel...igenáááám^3 Bárki utánanézhet,a MÁV hivatalos menetrendje szerint 19:52-kor indul a vonat,ez a drágaság viszont 19:49 körül egy hrizontális fénycsíkként tűnt el a látóterünkből...megkérdeztünk egy helyi vasutas kolleginát,hogy most akkor tulajdonké

pen ez mivoltez?

És tudatosult bennünk,hogy lekéstük az uttolsó közlekedési eszközt,amivel Szívem hazajutott volna...

Ebből egyenesen az következik,hogy telefon....anyunak...azonnal...jött a kellemes "na most micsináljunk" című kérdés, midnkettőnknél megfelelő mennyiségű MÁV szidással,remegéssel,és idegeskedéssel egybekötve...
MIndazt tudni kell,hogy így is egy csodás napról van szó,de ami ez után következett, az azt hiszem a következő hetekre is rányomta nálam a mosolygó bélyegét...
A szüleim sosem tartoztak a "jólvankislányom csak nyugodtan" alapelvű emberkék közé,ígyhát nem kcist meglepődtem,mikot kedvesemmel bent álltunk a fogas mellett,mindketten megoldást próbáltunk szorgalmazni,midnketten remegtünk,és anyum mosolyogva kijelentette,hogy "csak azt kell elndöntened,hogy holnap reggel emlyik vonattal mész

"...nekem személy szerint először el sem jutott a tudatomig először, hog mit mond,mire tudatosult bennem,hogy ez azt jelenti,hogy nálunk aludt Balázs^^
Ennek iszonyatosan örültem, egyrészt mert ezzel anyuéktól visszajelzést kaptam,hogy bíznak benne,bennem,és bennünk, másrészt pedig így többet lehettünk együtt^^ Belegondolva, kimondhatatlanul hálás vagyok a MÁVnak az elcseszett menetredje miatt...belegondolva...mége egy hetet várni arra,hogy elmondhassam neki,amit igazán mélyről,szívből érzek...nem hosszú szó,igazából nem is olyan nehéz kimondani sem,meg leírni sem...de az adott szituációban...

A legjobb az volt,ahogy egyszerre mindketten elsuttogtuk..."szeretlek"...

és ennél őszintébben soha nem modntam még talán semmit

Összegezve tehát: ittvagyok 2 péntek között félúton, boldogan,fáradtan de nagyon szerelmesen

és ez az,amiért érdemes az embernek megszületni és cseperedni egészen addig a pontig,amíg ezt megélheti

Igazándiból azt hihetnénk,hogy mindenem megvan...pedig nincsen...egy valaki hiányzik...nagyon...elmondhatatlanul....
Ő




Szé

éjt kívánok mindenkinek^^

Továbbá akik még fontosak a számomra:
A legeslegjobb barátnőm,akinek hihetetlenül sokat köszönhetek:

Jó barátok||vaccserek||általam vaccsolt emberkék:


Klubok:

És egy apróság:

